Amikor az elménk veszélyt lát ott is, ahol nincs A szorongás nem mindig látványos. Nem feltétlenül jár pánikrohammal, heves szívdobogással vagy menekülési kényszerrel. Gyakran sokkal csendesebb. Olyan, mint egy állandó belső készenlét, amely nem engedi igazán megnyugodni az embert. Sokan úgy élnek együtt vele, hogy közben azt gondolják: „ilyen vagyok”, „túlérzékeny vagyok”, vagy „nekem mindig aggódnom kell”. A szorongás azonban nem személyiségjegy, hanem egy tanult, fenntartható állapot. És ami tanult, azon lehet dolgozni. Ebben nyújt hatékony segítséget a kognitív viselkedésterápia (CBT) . Mit jelent valójában a szorongás? A szorongás alapvetően nem ellenség. Az idegrendszerünk egyik legfontosabb védelmi funkciója. Segít felismerni a veszélyt, felkészít a cselekvésre, és megóv az ártalomtól. A probléma akkor kezdődik, amikor ez a rendszer túlérzékennyé válik . Ilyenkor az agy nemcsak a valódi fenyegetésekre reagál, hanem lehetőségekre, gondolatokra, jövőbeli...
A Kognitív Viselkedèsterápia tèmàjàban talàlsz itt cikkeket.